Kopjás roham és dokumentum festett lóról (Wathay Ferenc 1605)

Szent Egyed napján, in anno 1588, az Meleg-hegynél, az Nyéki-völgyben az székesfejérvári utat lesnénk, találánk valami malomban menő, hét szekérrel levő gyalog törökökre, kik mint harmincöten valának, és mi húsz lóval. Kikre rájuk ütvén, és én mint egy jó kölyő, kopjámat (közikben öklölvén) egyiken elrontám, holott az combomat puskával általlövék az törökök, és az lovamnak, ki föstött, jó és szép szabású, az szügye mellett az jobb lapickáját azon ütközetben dárdával általverék.

                                                               Wathay Ferenc sajátkezű festménye

Kopjás lengyel huszárroham orosz lovasság ellen (Jan Chryzostom Pasek 1657)

„…Aztán a huszárok támadtak kopjákkal, mintha falat rohamoznának; egyiknek eltört a kopjája, másiknak nem. Az volt a vajda parancsa, hogy akinek eltörik a kopjája, az a kardját vegye elő. Az Isten őrizze meg azt is aki elvéti a döfést, hacsak nem tud újra nekihuzakodni. Így rohamozott Czarniecky egyik huszársvadronja, mögötte meg egy páncélos zászlóalj, nem emlékszem kié; a gyengébb csapatokat vezényelték a huszárok mögé. A svadron egy gyengébb falnak ütközött, ahol a muszkák féltették a hasukat, utat nyitottak, s a huszárok úgy keresztültörtek az ellenség csapatain, mintha fúróval fúrták volna át, kopjáikat szinte el se törték, s éppen arra a helyre kerültek, ahol mintegy kaput nyitottak a muszkák…”

              lengyel huszárok a "Stockholmi tekercs" képén (1606)

Honnan vettek kopját a lengyelek?  (Jan Chryzostom Pasek 1657)

„…Mert Sapieha mindent elodázott arra várva, hogy a sereget valahogy jobban ellássák kopjákkal meg más dolgokkal. Erre Czarniecky azt mondta neki, hogy „Ha már késő lesz, a kopják se segítenek rajtunk; vagy olyan nehéz Litvániában komló karót találni? Ha te nem indulsz el a magad seregével, elindulok én az enyémmel Isten nevében.” És úgy is lett, elindult Kozierady alól. Aztán úgy is tettek a szegény litván katonák: faragták a karókat, mintásra meg fehérre festették, mint a koldusbotok, olyanok voltak, aztán vászonzászlócskákat aggattak rájuk; lándzsahegyeket is hoztak a városokból, meg ami kellett, és úgy volt az szép és jó, hisz másképp nem lehetett.”